Engem nemsokára máglyára vetnek, vagy más megtorlásnak tesz ki az egyház, amiért az ő tanításaikat – legalábbis azok bizonyos pontjait - a hozzászólásaimban és alant is enyhén szólva kétségbe vonom. Nem nagy dolgok ezek, csak pici apróságok, de ezek az apróságok alapjaiban rengetnék meg az egyház tanítását, állítólagos történelmét és 2000 éves szerepét. Nem a spanyol viaszt találtam fel, sok publikációban megjelent már az alábbi aggályom, de én a Ti hozzászólásaitokra is kíváncsi vagyok.
Nemrégiben részletesen olvastam XII. Gergely pápa nevéhez fűződő naptárreformról, amely lényegét úgy foglalnám össze, hogy bemásolom ide a Wikipédiából a legkorrektebb meghatározást, mivel én nem tudom szebben és érthetőbben leírni (a linkek nem jöttek át, így felesleges rájuk kattintani):
„A naptárreformra azért volt szükség, mert a Kr. e. 45 óta érvényben lévő Julianus-naptárban egy év hossza 365,25 nap volt, azaz az érvényben lévő naptár nem egyezett meg a csillagászati évvel. A régi kalendárium ugyan csak 128 évente tett ki egy napot, de ez Gergely uralkodásának idejére már tíz nappá bővült, és kezdett érezhetően torzulni a naptár és az évszakok közötti megfelelés. A húsvét kiszámítása is egyre jobban eltolódott, így ez adta meg a végső lökést a pápának, hogy új naptárt dolgozzon ki. Gergely 1578-ban a jezsuita csillagászra, Christopher Claviusra bízta az új naptár elkészítését.
A Clavius és Johannes Kepler számításain alapuló új naptárat Gergely 1582. február 24-én hirdette ki az Inter gravissimas kezdetű pápai bullában. A bulla úgy rendelkezett, hogy az előrehaladott naptárat 1582. október 4-én állítják vissza, így ezt a napot október 15-e követi. A Gergely-naptár újítása abban állt, hogy minden negyedik év 366 napos szökőév lesz, azaz a február hónap ezekben az években 29 napossá válik. De a százasra végződő évek közül csak a néggyel oszthatóak lehetnek szökőévek. Ezzel az átalakítással a Gergely-naptár egy éve 365,0003 napos lett, és így a csillagászati évvel minden 3300 év alatt tesz ki egy napnyi különbséget.”
Összefoglalva a Gergely-naptárt megelőző caesari naptár nem vette figyelembe azt az évenkénti 12 perc hibát, aminek köszönhetően Gergelynek 10 napot hozzá kellett adni a naptárhoz. A 12 percből adódóan egy nap csúszás 128,2 évenként következik be, vagyis könnyű kiszámolni, hogy a tíz nap korrekció 1282 év eltelte után vált szükségessé.
Azonban van itt egy komoly bökkenő. Caesar (és nyilván nem hülye csillagászai) Kr.e. 46. év uralkodói rendelettel a tavaszi napéjegyenlőség figyelembe vételével pontosította a naptárat és vette használatba a 365 egész és ¼ napos évet, amely tartalmazta ezt a 12 perc hibát. XII. Gergely (és nyilván szintén nem hülye csillagászai) pedig 1582-ben korrigáltak 10 nap eltérést, ami a caesari reform óta 1282 év eltérést tükröz, mialatt a hivatalos naptár (egyszerű számolás alapján is) 1627 év elteltét mutatja! Ha 1627 év elteltét kellett volna korrigálni, akkor nem 10, hanem 13 napot kellett volna hozzáadni az aktuális dátumhoz a Gergely-féle reform idején. De Gergely csak 10-et adott hozzá! Hogyan lehetséges az, hogy a valóságban (hiszen a fizika ezt támasztja alá) eltelt idő és a naptárban jelzett információk között több, mint 300 év eltérés van úgy, hogy a naptár kb. 300 évvel többet mutat, mint a ténylegesen eltelt bizonyított idő.
Biztos, hogy történelmünk minden (utólag) leírt eseménye megtörtént? Vagy elképzelhető, hogy a magát szentesíteni akaró egyház ügyes „dramaturgjaival” és szorgalmas íródeákjaival egyszerűen megalkotott papíron három évszázadot? Bizony, van olyan kor, amely nem tudott értékelhető tárgyi vagy írásos emlékeket (eltekintve az egyházi érdekeltségű történetírók alkotásaitól) felmutatni. Ez a nagyjából 6. és a 9. század közötti időszak. A kérdéses korszak eleje és vége között semmilyen építészeti, művészeti, vagy technikai változás, fejlődés nem dokumentálható, régészeti leletek nem kerültek elő ebből az időszakból, pedig 300 év elég nagy idő! A kérdőjeleket sorozatban állíthatjuk fel erről a „homályos” korszakról, de a magyarok számára legérdekesebb talány a kettős honfoglalás hipotézise, amely lényege, hogy a magyarok két ütemben foglalták el a Kárpát-medencét. Első ízben a 6. században, majd második lépésként a 9. században. Mi volt a kettő közötti 300 évben? Merthogy erről sehol, semmilyen épkézláb sztorit nem találni! Ez viszont egy újabb posztot megérdemel, így erről legközelebb.
Várom a véleményeket, mert ahogy a pápa írását sem tekintettem szentnek, az enyém sem biztos, hogy az...
