Tiszta vizet...

 Ki gondolná, hogy a közelmúlttól számítva több, mint 125 ezren vannak azok, akik közlekedési baleset miatt szenvedtek súlyos, 8 napon túli sérülést, vagy haltak meg mások miatt az utakon?

Már megint megettünk valami szart! Fejenként több mázsát. Már aki eszik gabonapelyhet.

Márpedig sokan eszünk. Tett erről a média, az orvostudomány és a gabonapehely-gyártó multicégek reklámjai. Mindazon körök, akiknek fontos volt, hogy megzabáljuk. Ettem én is, meg adtam a gyereknek is. Mert egészséges. Ja.

Milyen érdekes is! Azonnal és késedelem nélkül alkalmazkodunk azokhoz a szabványokhoz, amelyek előírják, hogy egy uborka hány milliméter hosszú lehet és milyen görbülettel Európában! A fogyasztóvédelem a törvény teljes erejével csap le, ha egy nyalókán nincs magyar felirat. Az ÁNTSZ a legkisebb kosz láttán is szétszívatja a vendéglőst, és egy firkantással hazavágja a vállalkozását, ha ő úgy akarja, az APEH ellenőr meg szándékosan ráutazik, hogy megkapjon egy filléres munkát – nyugta nélkül, és így ő is tönkretegyen vállalkozásokat, családokat, életeket. Az utolsó kínai mocsok csalót is elő tudják keríteni, ha kiderül, hogy a tejpor nem is az volt, ami.

Ezalatt egy évtizedek óta ismert gombát – nevezetesen a fuzáriumgombát minden lelkiismeret-furdalás nélkül zabáltatják meg az emberekkel, miközben nagyon pontosan behatárolható az előfordulási helye, ideje, esélye, és halálpontosan ismerik az élettani hatását, elfogyasztásának következményeit! Pontosan tudják, hogy a fertőzöttség miatt nem pékáruként, hanem halmazállapotában többször átalakítva gabonapehelyként értékesítik – ugyanolyan fertőzötten és semmivel sem tisztábban! Tudatosan állítják elő azt a fertőző szemetet, amit etetnek velünk – engedélyekkel, dokumentációkkal, élelmiszeripari bevizsgálásokkal, orvosi ajánlásokkal, laborvizsgálati eredményekkel felvértezve!

És most állítják fel a „bizottságot”? Most ült le a „bizottság” megbeszélni, hogy akkor most mi is van? Merthogy menstruál az 5éves lány, meg melle nő a fiúnak? Utána meg járnak lombikprogramra, milliókat hagynak ott és az egész életüket, mert valami miatt nem tudnak gyereket csinálni?! Tudtuk, hogy ez van, és ez lesz, de most kéne keresni egy bűnbakot, ráhúzni a vizeslepedőt, és mindenki dörzsölheti a kezét. Mindenki, aki jó áron eladta a fuzáriumgombás gabonáját, aki jó áron megvette és feldolgozta, aki jó áron kereskedett vele és az asztalunkra tette. Jó áron. És még mindig úgy nyilatkoznak az egészről, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a gabona esős időben megfertőződik, azt eladják, feldolgozzák és megetetik velünk, mert az egészséges! Most akkor mi van?

A k..rv@ anyátok! Az van!

Az idén három ballagást és két tanévzárót látogattam meg – gyermekeimnek, rokonaimnak és munkámnak köszönhetően. Szép ünnepek ezek, és méltó befejezései egy tanévnek, vagy egy iskolai tanulmánynak.

A rendezvényeken azonban egy különös dolgot tapasztaltam.

Az első ízben azt hittem, hogy csak helyi sajátosságról van szó, és nem is mertem emiatt bírálni, vagy megszólni a helyieket – még szűk baráti körben sem. A második esetnél feltűnt, hogy ragadós tünet, ezáltal érdekes folyamat tanúja vagyok. Végül már kifejezetten bosszantott és irritált, hogy a jelen lévő tömegből egyedül én ismerem és éneklem a Himnuszt!

A tisztelt Tömeg (minden alkalommal!) még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább tátogjon, hogy a Himnusz ismeretének minimum a látszatát keltse, amíg a nemzetünk dala hangfelvételről, vagy az iskolások és tanáraik jóvoltából hangzik! Egy-két focistát felismerni véltem, akik a mű utolsó levezető (szöveg nélküli) sorában (amikor magyar ember még áll) elkezdték rázni a lábukat és kezüket – felkészülve az első rúgásra, mialatt a Himnuszt nem ismerő tömeg már torkaszakadtából üvölt.

A rendezvények szervezői már korábban felismerhették napjaink e „trendi” passzivitását, és az ünnepélyek végén már be sem próbálkoznak olyan régen divatjamúlt „kispolgári csökevénnyel”, mint a Szózat!

Nemzetünk dalának legocsmányabb meggyalázásával azonban akkor vágtak mellbe igazán, amikor az Erkel Ferenc által leírt műtől egy olyan ordenáré módon eltérő zenét játszottak be, amiért legszívesebben helyben felrúgtam volna a technikust – felszereléssel együtt, a legolcsóbb és egyúttal legújabb felvétel (átirat?!) beszerzéséről gondoskodó gazdasági munkatársat pedig a jóváhagyó énektanárnővel egyetemben álláskereső státuszba helyeztem volna át, a Himnusz egyetlen és eredeti változatát pedig kötelezően napi rendszerességgel hallgattatnám és énekeltetném velük.

Szégyellem magam. Harsogjuk a magyarságunkat, lassan másról sem hallani, mint a nemzeti tudat formálása és védelme, miközben a magyar emberek szégyellik, vagy nem tudják elénekelni nyilvánosan a Himnuszt, egy iskolában pedig nem akad egy ember sem, aki felismerné, hogy az „Ellátó Vállalattól” valójában nem is a Himnusz zenéjét kapták meg és játsszák be, hanem csupán annak egy csúf karikatúráját!

Szégyellem magam!

Őszintén együtt érzek mindazokkal, akik az elmúlt napokban így, vagy úgy a jégeső áldozatává váltak! Én a lakóhelyemen eddig kimaradtam a buliból, de elfigyelve a folyamatokat csak idő kérdése, hogy a szárazság után mikor tör ránk az égi átok. Anyagi javaink egyfolytában ki vannak téve a természet szeszélyének.

Szent Péter egyik legaljasabb tettének kell minősítenem a jégkárt. Hirtelen jön, nem lehet rá felkészülni, nem lehet védekezni ellene és megfelelő kaliberű lövedékekkel gyakorlatilag mindent pusztít. Növényt, állatot, ingatlanokat, ingóságot, veteményest, gyümölcsöst és sorolhatnám.

Őszintén sajnálom a károsultakat, hiszen minimum egy éves munka eredménye, de van rá példa, hogy egy élet műve válik az égiek prédájává. Ilyenkor a legtöbb emberben, szervezetben, önkormányzatban fellángol a segíteni akarás, az embert emberré tevő tulajdonság, az irgalom. És ilyenkor jönnek a felajánlások, az önzetlen, segítséget nyújtó kezek, és az áldozatvállalás a közpénzekből.

Itt azonban meg kell álljunk egy pillanatra. Bármilyen szomorú is a károsult helyzete, meg kell fontolni azt, hogy volt-e, vagy lett-e volna olyan védekezési, felkészülési lehetőség, amivel elkerülhető lenne a közpénzek felhasználása ilyen célra?

Én például biztosan nem folyamodnék önkormányzati, vagy állami segítségért. Nem tartanám etikusnak, hogy miközben a szomszédom lakásbiztosítást fizet, és a biztosítója finanszírozza az esetleges kár helyreállítását, én a (többek között általa is) befizetett adóból kunyeráljam ki a káromnak legalább egy részét.

Nem vagyok biztosítós ügynök, és egyik biztosító cégnek sem szeretnék reklámot generálni itt. Azonban dolgoztam biztosítónál, és soha nem felejtem el azt a fogadtatást, amelyben a háztartások 90%-a részesített. Lássunk néhány tipikus mondatot, amitől kinyílik az ember (ügynök) zsebében a bicska: „Úgysem fizet a biztosító...”, „A szomszédomnak is volt és nem kapta meg a pénzét...”, „Nekem úgysem esik semmi bajom...”, „Itt áll ez a ház már harminc éve baj nélkül...”, „Ugyan mi kár lehet itt...”, „Miért kellene elhinnem, hogy maga biztosítós...”, „A lányom sógornőjének egyik ismerőse biztosítós, majd ott megkötöm...”, és még oldalakon keresztül sorolhatnám a szkeptikus, a lenéző, a sajnálkozó és a demagóg kifogásokat, amivel az emberek több, mint fele gyakorlatilag megmagyarázza, hogy miért nincs szüksége biztosításra.

És most itt van a helyzet. Ott volt a helyzet az árvíz idején is. Ott van a helyzet a gázrobbanásoknál, a háztüzeknél. Helyzet volt a hosszan tartó viharos időkben a viharkároknál, a villámcsapás okozta elsődleges és másodlagos kárainál. És mit láttunk a híradóban? Nénik, bácsik (talán olyanok is, akik pár napja küldték el a biztosítóst a halál faszára) sírtak, zokogtak, hogy egy élet munkáját tette tönkre a természet, és most nincs, aki segítsen. És akkor most ki fogja kihúzni őket a slamasztikából?

És ilyenkor szinte mindig elvárták, hogy közpénzekből különítsenek el segélyalapokat arra, hogy kártalanítsák azokat, akiknek nem volt biztosításuk. Nahát kérem, ez nem fair! Bármennyire is sajnálom a biztosítás nélküli károsultakat, így nem fair a játék! Az ingó- és ingatlan biztosításom havi szinten pár ezer forint (szerintem túl is van biztosítva mindenem), de ezen kívül van balesetbiztosításom, életbiztosításom, az autóim biztosítva vannak, felelősségbiztosításom is van, így nem várom el, hogy baj esetén a közkasszát terheljék a gondjaimmal! És ezt én is elvárom mástól!

Továbbmegyek: Lehet kötni mezőgazdasági biztosítást is! És elvárom, hogy kösse meg a gazda! Nem szeretnék ugyanis olyan híreket olvasni és hallani, miszerint a jégverés miatt drágább lesz minden! Eddig is az olcsóbb importot zabáltatták velünk, és nem hiszem, hogy a magyar gazda kárát nekem kellene majd kifizetni az egyiptomi krumpli árában. Ad abszurdum mivel a mezőgazdasági javak biztosíthatók, nem szeretném meghallani, hogy a mezőgazdasági termelés után égető vágyat érző dolgos gazdák újabb segélyek után kuncsorognának a költségvetés körül, mialatt a károkra hivatkozva méregdrágán árulják a portékát.

Kedves Károsultak! Mélységes együttérzésem a helyzetért, ami most is kialakult a jégverte területeken! Azonban szeretném jelezni, hogy nekem sem végtelenek a tartalékaim, így személyesen nem fogok tudni segíteni! Továbbá jelzem, hogy biztosításaim mellett hónapról hónapra rendkívül fájdalmas és megerőltető mértékű közterhet fizetek – sajnos már csak néhány honfitársammal – így nem tudok jó szívvel hozzájárulni ahhoz, hogy ebből a pénzből legyenek ellenszolgáltatás nélkül megsegítve. Kérem, amint tehetik, havi párezer forintos beruházás mellett gondoskodjanak biztosítási védelmükről, amellyel megakadályozzák, hogy egyik pillanatról a másikra földönfutóvá váljanak, és kárba vesszen egy élet műve, ezzel együtt pedig leveszik az így is túlméretezett terhet az adófizetők válláról!

Engem nemsokára máglyára vetnek, vagy más megtorlásnak tesz ki az egyház, amiért az ő tanításaikat – legalábbis azok bizonyos pontjait - a hozzászólásaimban és alant is enyhén szólva kétségbe vonom. Nem nagy dolgok ezek, csak pici apróságok, de ezek az apróságok alapjaiban rengetnék meg az egyház tanítását, állítólagos történelmét és 2000 éves szerepét. Nem a spanyol viaszt találtam fel, sok publikációban megjelent már az alábbi aggályom, de én a Ti hozzászólásaitokra is kíváncsi vagyok.

Nemrégiben részletesen olvastam XII. Gergely pápa nevéhez fűződő naptárreformról, amely lényegét úgy foglalnám össze, hogy bemásolom ide a Wikipédiából a legkorrektebb meghatározást, mivel én nem tudom szebben és érthetőbben leírni (a linkek nem jöttek át, így felesleges rájuk kattintani):

„A naptárreformra azért volt szükség, mert a Kr. e. 45 óta érvényben lévő Julianus-naptárban egy év hossza 365,25 nap volt, azaz az érvényben lévő naptár nem egyezett meg a csillagászati évvel. A régi kalendárium ugyan csak 128 évente tett ki egy napot, de ez Gergely uralkodásának idejére már tíz nappá bővült, és kezdett érezhetően torzulni a naptár és az évszakok közötti megfelelés. A húsvét kiszámítása is egyre jobban eltolódott, így ez adta meg a végső lökést a pápának, hogy új naptárt dolgozzon ki. Gergely 1578-ban a jezsuita csillagászra, Christopher Claviusra bízta az új naptár elkészítését.
A Clavius és Johannes Kepler számításain alapuló új naptárat Gergely 1582. február 24-én hirdette ki az Inter gravissimas kezdetű pápai bullában. A bulla úgy rendelkezett, hogy az előrehaladott naptárat 1582. október 4-én állítják vissza, így ezt a napot október 15-e követi. A Gergely-naptár újítása abban állt, hogy minden negyedik év 366 napos szökőév lesz, azaz a február hónap ezekben az években 29 napossá válik. De a százasra végződő évek közül csak a néggyel oszthatóak lehetnek szökőévek. Ezzel az átalakítással a Gergely-naptár egy éve 365,0003 napos lett, és így a csillagászati évvel minden 3300 év alatt tesz ki egy napnyi különbséget.”

Összefoglalva a Gergely-naptárt megelőző caesari naptár nem vette figyelembe azt az évenkénti 12 perc hibát, aminek köszönhetően Gergelynek 10 napot hozzá kellett adni a naptárhoz. A 12 percből adódóan egy nap csúszás 128,2 évenként következik be, vagyis könnyű kiszámolni, hogy a tíz nap korrekció 1282 év eltelte után vált szükségessé.

Azonban van itt egy komoly bökkenő. Caesar (és nyilván nem hülye csillagászai) Kr.e. 46. év uralkodói rendelettel a tavaszi napéjegyenlőség figyelembe vételével pontosította a naptárat és vette használatba a 365 egész és ¼ napos évet, amely tartalmazta ezt a 12 perc hibát. XII. Gergely (és nyilván szintén nem hülye csillagászai) pedig 1582-ben korrigáltak 10 nap eltérést, ami a caesari reform óta 1282 év eltérést tükröz, mialatt a hivatalos naptár (egyszerű számolás alapján is) 1627 év elteltét mutatja! Ha 1627 év elteltét kellett volna korrigálni, akkor nem 10, hanem 13 napot kellett volna hozzáadni az aktuális dátumhoz a Gergely-féle reform idején. De Gergely csak 10-et adott hozzá! Hogyan lehetséges az, hogy a valóságban (hiszen a fizika ezt támasztja alá) eltelt idő és a naptárban jelzett információk között több, mint 300 év eltérés van úgy, hogy a naptár kb. 300 évvel többet mutat, mint a ténylegesen eltelt bizonyított idő.

Biztos, hogy történelmünk minden (utólag) leírt eseménye megtörtént? Vagy elképzelhető, hogy a magát szentesíteni akaró egyház ügyes „dramaturgjaival” és szorgalmas íródeákjaival egyszerűen megalkotott papíron három évszázadot? Bizony, van olyan kor, amely nem tudott értékelhető tárgyi vagy írásos emlékeket (eltekintve az egyházi érdekeltségű történetírók alkotásaitól) felmutatni. Ez a nagyjából 6. és a 9. század közötti időszak. A kérdéses korszak eleje és vége között semmilyen építészeti, művészeti, vagy technikai változás, fejlődés nem dokumentálható, régészeti leletek nem kerültek elő ebből az időszakból, pedig 300 év elég nagy idő! A kérdőjeleket sorozatban állíthatjuk fel erről a „homályos” korszakról, de a magyarok számára legérdekesebb talány a kettős honfoglalás hipotézise, amely lényege, hogy a magyarok két ütemben foglalták el a Kárpát-medencét. Első ízben a 6. században, majd második lépésként a 9. században. Mi volt a kettő közötti 300 évben? Merthogy erről sehol, semmilyen épkézláb sztorit nem találni! Ez viszont egy újabb posztot megérdemel, így erről legközelebb.

Várom a véleményeket, mert ahogy a pápa írását sem tekintettem szentnek, az enyém sem biztos, hogy az...

Az alábbi történet kitalált eseményeken alapul! Bármilyen hasonlóság a valóságban létező és előforduló személyekkel, csoportokkal, történettel csak a véletlen műve lehet!

A világ legtermészetesebb dolga, hogy a ballagás után a legkellemesebb időtöltés egy jó kis verekedés. Mit verekedés! Tömegverekedés! Egy jó kis fasza tömegverekedésnél nincs is jobb a világon! Elvégre így kell példát mutatni az általánosból végre ballagó 17 éves gyerekemnek, hogy is kell élni! Elvégre mindjárt nagykorú, és nem mindegy, hogy mit kap itthonról!

Nem is értem, mit képzel az a hülye rendőr, hogy még ott is belepofázik az életünkbe, kijön autóval, és még ő a karja megmondani, hogy verekedhetek-e ballagás után, vagy sem. Egyszerűen jogom van verekedni és punktum! Mit akar ő belepofázni?! Nekem ne dumáljon, mert beverem a szélvédőjét! Tessék! Most jó?!

Nézd má'! Még mindig jönnek! Egy csomó rendőr, aki korlátozni akar a jogaimban és félelmet akar kelteni békés közösségemben! Egyszerűen nem hagyják nyugodtan verekedni az embert! Ehe, ezek viszik be szegény ártatlan testvéreimet! A rohadt anyjukat! Még a jogaimat sem hagyják gyakorolni! Csak egyszer engedjetek el, feljelentelek benneteket!

És különben is mi ez a bánásmód idebent?!

Vegyék már le ezt a bilincset, mert annyira szorít, hogy elhal az agyam! Megmurdelok, annyira fáj! Otthon legalább kétfogásos kaja van! Ha te jössz mihozzánk, tisztességes vendéglátásban részesülsz! Mi ez a szar, amit kaptunk? Tiszta kosz itt minden! Nem lehet kártyázni sem? Mi az, hogy nem hoznak pálinkát vacsora előtt? Miért nem gyújthatok rá, amikor akarok? Meg még cigit sem adnak! Különben is hol a kárpitozott fotel? Én normális bútort guberáltam! Csak nem gondoljátok, hogy ezen a fapriccsen fogom tölteni az éjszakát? Mi az, hogy parancsolgattok?! Kérdezgettek?! Senkinek nincs jogában nekem parancsolgatni, engem kérdezgetni. Hogy ide menjek, oda menjek, ezt csináljam, azt csináljam... Mi a szarral koszoltátok össze az ujjaimat! Villogtok a szemembe vakuval! Ez kínzás! Kínvallatás! A XXI. században! Az emberi jogok lábbal tiprása! Megfosztottak alapvető jogaimtól! A jogaimat követelem! Itt ez a monokli rajtam, guga a fejemen, véraláfutás az arcomon! Nem emlékszem már, mert részeg voltam, de biztos ezek a mocskos rendőrök csinálták!

Csak jussak ki, és megkeresem az ügyvédet, az ombudsmant, a sajtót, meg Jusztot! Nem tartják tiszteletben emberi mivoltomat és nem tartják tiszteletben a törvényeimet! Embertelen bánásmódban részesülök! Pedig ember vagyok!

Ember vagyok?

Nem múlik el nap, hogy ne hallanék a globális klímaváltozásról, illetve annak várható hatásairól. Ami egyre jobban bosszant, az az, hogy mindezt a ember tevékenységének számlájára írják, és a témában publikálók szinte kivétel nélkül arra élezik ki mondanivalójukat, hogy csakis és kizárólag az ember idézte elő, és csakis az ember tudja visszafordítani a folyamatokat. Az, hogy a tudományos közvélemény túlnyomó többsége is bizonyított tényként kezeli az ember által előidézett klímaváltozás jelenségét oda vezetett, hogy valóságos eretnekségnek tartják, ha valaki úgy gondolja, hogy a mai klímaváltozás a Föld 4-5 milliárd éves történetének csak egy piciny mozzanata, amelybe az embernek kb. annyi beleszólása van, mint a mosómedvéknek.

Hogy annyi szén-dioxidot szabadítunk fel, amely elegendő a klíma megváltoztatásához? Hát persze! Csak annak súgom meg, aki nem lát az orránál tovább, hogy ez a mennyiségű szén-dioxid így is, úgy is felszabadul, csak nélkülünk legfeljebb picit lassabban. Hozzáteszem, hogy az ember éves szén-dioxid és egyéb gázkibocsátása gyakorlatilag eltörpül egy-egy tűzhányó komolyabb pöffentésének eredménye mellett.

Szerintem törvényszerű, hogy a földtörténetben dokumentálható klímaváltozások ciklikusak. Nyilván egy-egy felmelegedésnek, vagy lehűlésnek okai vannak, de a Föld egy csodálatos rendszer. A klímaváltozásnak nevezett reakcióval egyensúlyban tartja az ökoszisztémát, amelynek nem biztos, hogy legfontosabb eleme az ember – bármennyire fáj is ez hiúságunknak. Nem várhatjuk el egy ilyen gigantikus rendszertől, amely több milliárd éve pontosan „tudja”, mit csinál, hogy annak az embernek, aki a Föld „órájának” utolsó másodpercében lépett a színre, egyfolytában tizedfok pontossággal tartsa a segge alatt a szék hőmérsékletét!

Ez itt nem az első felmelegedés, és nem is az utolsó! Egy jégkorszak végét írjuk éppen, amikor lassan el kell olvadnia a jégsapkáknak, akár itt van az ember, akár nincs! Akár nyüzsögnek a zöldek, akár nem! Zöldek! Úristen! A múltkor láttam valamelyik tudományos csatornán, hogy mit „agyaltak ki” a jégsapkák megvédésére! Fehér hőszigetelő anyaggal kell betakarni! Majd' behugyoztam a röhögéstől! Tettek is egy kísérletet egy jéggel fedett területen: Előállítottak néhány tonna(!) műanyag (!) laticel-szerű anyagot, amelyeket hatalmas spulnikba tekertek. Ezeket helikopterekkel (!) kiszállították a helyszínre, és betakarták vele a területet, hogy visszaverje a fényt és hőt, és benntartsa a hideget. Agyrém! Pár ezer négyzetméter jég bebugyolálása több tonna műanyag előállítása, és több tonna kerozin elégetése árán! Nézzünk egy kis tudományos visszatekintést dióhéjban, amelynek utána kellett járnom, hogy ne írjak hülyeségeket:

A legutóbbi felmelegedés 55 millió évvel ezelőtt (ember még nem nagyon volt ott, ugyanis pont ennek volt köszönhető az első gerincesek megjelenése!) zajlott egy elszabadult üvegházhatás formájában, amely egy klimatikus láncreakciónak volt köszönhető. Feltételezések szerint a légkör szén-dioxid tartalmának hirtelen növekedése volt a kiváltó ok, amelyet intenzív vulkáni aktivitás eredményezett. A tengervíz hőmérséklete 5-8 fokkal emelkedett, a sarkvidékeken is elérte a mai szubtrópusokra jellemző értékeket, amely következtében felszabadult és a légkörbe került a tengerben tárolódott metán. Ez tovább fokozta a felmelegedés mértékét, amely összességében 6 fok lehetett. A felmelegedés elősegíthet olyan folyamatokat, amelyek nagy mennyiségű raktározott szenet juttatnak a légkörbe, ez a paleocén-eocén határon 2000-5000 gigatonna lehetett.

Nos – ezen a ponton el kell dönteni, hogy az ember képes-e energiahordozók elégetésével azt a mennyiségű szén-dioxidot a légkörbe bocsátani, mint amit egy különösen aktív globális vulkáni tevékenység eredményez.

Ha nem, esetleg meg sem tudja közelíteni ezt az értéket, akkor nincs miről beszélnünk, és nem kell agyonlihegni a kérdést, és el kell fogadnunk, hogy valamilyen felmelegítő automatizmus zajlik, és ebben a folyamatban a tevékenységünkkel odapöffentettünk mi is egy kis pipafüstöt, aminek viszont különösebb jelentősége az egész folyamatban nem volt. Azt gondolom, túl sokan élnek már ebből a témából, és túl sok politikai és gazdasági érdekkör feszült egymásnak a felesleges riadalomkeltés hátán, az idióta szélsőzöldek pedig kártékonyabbak az egész Föld gazdaságára és ökoszisztémájára, mint sejtenénk!

Ha pedig mégis képesek vagyunk tevékenységünkkel überelni, vagy csak nagyságrendileg is megközelíteni egy rendkívüli globális vulkáni aktivitás légköri hatásait, akkor erre ébredni már elkéstünk! A folyamatok zajlanak, és nem kell annyira nagyképűeknek lennünk – nekünk embereknek – hogy azt higgyük, bármit megtehetünk, akár a Földdel is, és Isten szerepében tetszelegve mi majd csak úgy irányítgatjuk a 4 és félmilliárd éves bolygónk globális klímaviszonyait.

Bármelyik eset áll is fenn, nem azon kellene már csámcsogni, hogy mit tegyünk a globális felmelegedés ellen, ugyanis az már folyik, és kész! Arra kellene terveket kidolgozni, hogy hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez. Hogyan csökkentsük ránk nézve káros hatásait, és az új klímánkban, ergo új bioszférában, új víz- és földrajzi viszonyok között hogyan tudnánk majd harmonikusabban együtt élni egymással és a környezetünkkel.

Életvitelünk eleddig megfejtetlen rejtélyei között tartom számon hazánkban és a világ gazdaságilag fejlett országaiban a pénz- és vagyonkezelés módját, illetve annak kommunikálását a „fogyasztói társadalom” felé.

Megfejtetlen rejtély számomra például, hogy az ország vezetése miért engedte eljutni a fékevesztett multi- és bankszféra csillapíthatatlan éhségét odáig, hogy a lakosság szinte teljes egésze az eladósodás legvégső határait súrolva válik földönfutóvá, nincstelenné. Hozzáteszem, hogy ez az állapot a világgazdasági válság nélkül is bekövetkezett volna, a recesszió csupán felgyorsította az eseményeket a fogyasztói társadalom tömegének kárára, ezzel együtt egy szűk – számomra most pontosan nem beazonosítható – érdekcsoport javára.

A kérdés nem arról szól hogy hogyan, hanem hogy miért?! A hogyanra ismerjük a választ:

A multinacionális cégek betelepülésével egyidejűleg a társadalom „fogyasztóképességét” is meg kellett növelni, hogy ezek a külföldi érdekeltségű vállalatok a legnagyobb hasznot tudják lehúzni a lehető legrövidebb idő alatt Magyarország gazdasági felszabadulásából. Nyilván szükség volt a vásárlóerő megnövelésére, amelyhez a legrövidebb és legegyszerűbb út a hitelen keresztül vezetett, amit természetesen a szintén zömében külföldi érdekeltségű bank és pénzintézet örömmel vagdosott a hálás fogyasztók után. És erről szólt a bankok, vállalatok, az országvezetés kommunikációja: Vegyél fel hitelt, fogyassz, tékozolj, adósodj el!

Bekapcsoltam a tévét: HITEL! Bekapcsoltam a rádiót: HITEL! Rákattintottam az internetre: HITEL! Megnyitottam a csapot: HITEL. Kinyitottam a hűtőt: HITEL!

Azután jött a gazdasági hidegzuhany, és mint az szamár, aki a saját kárából sem tanul – mit látok, hallok az összes médiából: HITEL, HITEL, HITEL!!! És különben is hülye lennék hónapokig félretenni egy garast is, amikor itt az ingyenhitel!!!

És sehol nem hallottam, láttam, hogy: „Megtakarítás”, „befektetés”, „vagyonfelhalmozás”, „tőke”, „eszköz”, „gazdálkodás”, „munka” és még sorolhatnám sokáig a sikert rejtő kifejezéseket, mert sokkal több van belőlük, mint a vesztést képviselő kifejezésekből! Csakhogy mi a kudarchoz vezető utat tudjuk még most is taposni! Vagy valamiért ezt kell taposnunk? Kinek áll vajon érdekében, hogy a végsőkig elkeseredett embereket tovább tiporja a porba. És miért?

A „miért” a lényeg!

A gazdag és jómódú ember magabiztos, megingathatatlan és gazdagsága (ezzel összefüggően esze) révén hatalma van. A szegény, éhes, eladósodott ember fél. Fél, kiszolgáltatott, kiszolgáltatható, irányítható és még jobban megfélemlíthető!

És vajon ez a folyamat kizárólag a multik, a bankok és ezek érdekkörei műve?! Azért, mert azt mondták, hogy fogyassz, tékozolj, add nekem a pénzed és vegyél fel még hitelt, amit ismét nekem adsz néhány múlandó csecsebecséért cserébe?!

Nézzük csak meg, mit mond nekünk szeretett és megválasztott éppen aktuálisan vezető pártunk – az általa szeretett és megválasztott kormánnyal az élen:

„Az a jó, aki szegény, ezért ő kevés adót fog fizetni!”

„Az a rossz, aki gazdag, ezért ő nagyon sok adót kell, hogy fizessen!”

„Az a jó, akinek hitele van, merthogy szegény, ezért különféle állami támogatással, adó és kamatkedvezménnyel segítjük a hitele fenntartását, újabb hitelek felvételét!”

„Az a rossz, aki pénzzel, vagyonnal, megtakarítással, értékekkel rendelkezik, ezért jól meg kell adóztatni a vagyonát, értékeit, házát, banki megtakarításainak kamatát kamatadóval kell sújtani, tőzsdei befektetéseinek nyereségét hozamadóval kell megsarcolni, adóellenőrzés során pedig mindent el kell követni, hogy a bűnösség vélelme alapelvével elvegyük a kedvét a további legális vagyonfelhalmozástól!”

„Az a jó, aki munkahelyet keres, mert az úgyis irányítva lesz egy főnök által, a munkahely pedig nem feltétlenül takar effektív munkát is egyben.”

„Az a rossz, aki vállalkozik, ténylegesen dolgozik, gondolkozik, fejleszt, alkalmaz, így a világon létező legtöbb adónemmel és a legmagasabb szintű terhekkel kell sújtani.”

Valaki segítsen nekem! Én vagyok hülye, vagy engem néznek annak?