Életvitelünk eleddig megfejtetlen rejtélyei között tartom számon hazánkban és a világ gazdaságilag fejlett országaiban a pénz- és vagyonkezelés módját, illetve annak kommunikálását a „fogyasztói társadalom” felé.
Megfejtetlen rejtély számomra például, hogy az ország vezetése miért engedte eljutni a fékevesztett multi- és bankszféra csillapíthatatlan éhségét odáig, hogy a lakosság szinte teljes egésze az eladósodás legvégső határait súrolva válik földönfutóvá, nincstelenné. Hozzáteszem, hogy ez az állapot a világgazdasági válság nélkül is bekövetkezett volna, a recesszió csupán felgyorsította az eseményeket a fogyasztói társadalom tömegének kárára, ezzel együtt egy szűk – számomra most pontosan nem beazonosítható – érdekcsoport javára.
A kérdés nem arról szól hogy hogyan, hanem hogy miért?! A hogyanra ismerjük a választ:
A multinacionális cégek betelepülésével egyidejűleg a társadalom „fogyasztóképességét” is meg kellett növelni, hogy ezek a külföldi érdekeltségű vállalatok a legnagyobb hasznot tudják lehúzni a lehető legrövidebb idő alatt Magyarország gazdasági felszabadulásából. Nyilván szükség volt a vásárlóerő megnövelésére, amelyhez a legrövidebb és legegyszerűbb út a hitelen keresztül vezetett, amit természetesen a szintén zömében külföldi érdekeltségű bank és pénzintézet örömmel vagdosott a hálás fogyasztók után. És erről szólt a bankok, vállalatok, az országvezetés kommunikációja: Vegyél fel hitelt, fogyassz, tékozolj, adósodj el!
Bekapcsoltam a tévét: HITEL! Bekapcsoltam a rádiót: HITEL! Rákattintottam az internetre: HITEL! Megnyitottam a csapot: HITEL. Kinyitottam a hűtőt: HITEL!
Azután jött a gazdasági hidegzuhany, és mint az szamár, aki a saját kárából sem tanul – mit látok, hallok az összes médiából: HITEL, HITEL, HITEL!!! És különben is hülye lennék hónapokig félretenni egy garast is, amikor itt az ingyenhitel!!!
És sehol nem hallottam, láttam, hogy: „Megtakarítás”, „befektetés”, „vagyonfelhalmozás”, „tőke”, „eszköz”, „gazdálkodás”, „munka” és még sorolhatnám sokáig a sikert rejtő kifejezéseket, mert sokkal több van belőlük, mint a vesztést képviselő kifejezésekből! Csakhogy mi a kudarchoz vezető utat tudjuk még most is taposni! Vagy valamiért ezt kell taposnunk? Kinek áll vajon érdekében, hogy a végsőkig elkeseredett embereket tovább tiporja a porba. És miért?
A „miért” a lényeg!
A gazdag és jómódú ember magabiztos, megingathatatlan és gazdagsága (ezzel összefüggően esze) révén hatalma van. A szegény, éhes, eladósodott ember fél. Fél, kiszolgáltatott, kiszolgáltatható, irányítható és még jobban megfélemlíthető!
És vajon ez a folyamat kizárólag a multik, a bankok és ezek érdekkörei műve?! Azért, mert azt mondták, hogy fogyassz, tékozolj, add nekem a pénzed és vegyél fel még hitelt, amit ismét nekem adsz néhány múlandó csecsebecséért cserébe?!
Nézzük csak meg, mit mond nekünk szeretett és megválasztott éppen aktuálisan vezető pártunk – az általa szeretett és megválasztott kormánnyal az élen:
„Az a jó, aki szegény, ezért ő kevés adót fog fizetni!”
„Az a rossz, aki gazdag, ezért ő nagyon sok adót kell, hogy fizessen!”
„Az a jó, akinek hitele van, merthogy szegény, ezért különféle állami támogatással, adó és kamatkedvezménnyel segítjük a hitele fenntartását, újabb hitelek felvételét!”
„Az a rossz, aki pénzzel, vagyonnal, megtakarítással, értékekkel rendelkezik, ezért jól meg kell adóztatni a vagyonát, értékeit, házát, banki megtakarításainak kamatát kamatadóval kell sújtani, tőzsdei befektetéseinek nyereségét hozamadóval kell megsarcolni, adóellenőrzés során pedig mindent el kell követni, hogy a bűnösség vélelme alapelvével elvegyük a kedvét a további legális vagyonfelhalmozástól!”
„Az a jó, aki munkahelyet keres, mert az úgyis irányítva lesz egy főnök által, a munkahely pedig nem feltétlenül takar effektív munkát is egyben.”
„Az a rossz, aki vállalkozik, ténylegesen dolgozik, gondolkozik, fejleszt, alkalmaz, így a világon létező legtöbb adónemmel és a legmagasabb szintű terhekkel kell sújtani.”
Valaki segítsen nekem! Én vagyok hülye, vagy engem néznek annak?
